Heti Petőfi

Ezen az oldalon szeretnénk megjeleníteni azokat a Petőfi verseket, amelyek kedvesek az itt, Szalkszentmártonban élő emberek számára!

 

 

VERSVÁLASZTÓ ÉS GONDOLATAIT KÖZZÉTEVŐ:

Rafai Pál, Rafai Péter és barátai
Petőfi Sándor: Az alföld

Pest, 1844. július

 

A videó négy Budapesten élő,szalkszentmártoni kötődésű fiatal  házi dolgozata

2017. január 25.

 

Archív:
Versválasztó és gondolatait közzétevő:

Pápai Gabriella

2016. december 20.

 

                                      (Pest, 1846)

PETŐFI SÁNDOR:  KARÁCSONKOR

Énhozzám is benézett a karácson,
Tán csak azért, hogy bús orcát is láss on
És rajta egy pár reszkető könyűt.

Menj el, karácson, menj innen sietve,
Hiszen családok ünnepnapja vagy te,
S én magam, egyes-egyedűl vagyok.

Meleg szobám e gondolattól elhül.
Miként a jégcsap függ a házereszrül,
Ugy függ szivemről ez a gondolat.

Hej, be nem így volt, nem így néhanapján!
Ez ünnep sokszor be vigan viradt rám
Apám, anyám és testvérem között!

Oh aki együtt látta e családot,
Nem mindennapi boldogságot látott!
Mi boldogok valánk, mert jók valánk.

Embert szerettünk és istent imádtunk;
Akármikor jött a szegény, minálunk
Vigasztalást és kenyeret kapott.

Mi lett a díj? rövid jólét multával
Hosszú nagy inség… tenger, melyen által
Majd a halálnak révéhez jutunk.

De a szegénység énnekem nem fájna,
Ha jó családom régi lombos fája
Ugy állna még, mint álla hajdanán.

Vész jött e fára, mely azt szétszaggatta;
Egy ág keletre, a másik nyugatra,
S éjszakra a törzs, az öreg szülők.

Lelkem szülőim, édes jó testvérem,
Ha én azt a kort újolag megérem,
Hol mind a négyünk egy asztalhoz űl!…

Eredj, reménység, menj, maradj magadnak,
Oly kedves vagy, hogy hinnem kell szavadnak,
Ámbár tudom, hogy mindig csak hazudsz…

Isten veled, te szép családi élet!
Ki van rám mondva a kemény itélet,
Hogy vágyam űzzön és ne érjen el.

Nem nap vagyok én, föld és hold körében;
Mint vészt jelentő üstökös az égen,
Magányos pályán búsan bújdosom.

Emlékszem mikor még kislány voltam, nagyon vártam ezt az ünnepet, és nem az ajándékozás miatt hiszen mi nem kaptunk ajándékokat , nem csak hogy nem volt szokás nálunk, ha nem  a 9 testvér miatt nem is adatott meg ez a  szokássá vált ” hagyomány”. Így vissza gondolva  az előkészületek azok  amik valamiféle varázzsal töltöttek el akkor, a szaloncukor kötözés, a fa díszítése és illata, a közös sütemény sütés anyukámmal,  tv nézések  ,és az a   nyugalom, meghittség  amit akkor éreztem.

Ebben a versében a költő  búcsút int a szép családi élet ábrándjának.S a remény szikráját is futni hagyja.

Nem kell feltétlen  a nagy dolgokra várni, örülni kell annak a picinek is amink van.

 

 

 

Versválasztó és gondolatait közzétevő:

CZUCZOR TECA

2016. október 2.

(Pest ,1844. november)

PETŐFI SÁNDOR: MÉRT NEM SZÜLETTEM EZER ÉV ELŐTT?

Mért nem születtem ezer év előtt?
Midőn születtek Árpád daliái,
S ragadva kardot, a vérkedvelőt,
A nagy világgal mentek szembeszállni.

Beh mondtam volna csataéneket,
Versenyt rivalgót kürtjével Lehelnek,
Melynek zugási mennydörgéseket
Vadúl kavargó örvényökbe nyeltek.

Beh fölvetettem volna magamat
Hadvész után nyerítő paripára,
Keresni a sírt vagy babéromat
Hazát teremtő harcok viharába’.

Beh énekeltem volna diadalt,
Vitézeimnek, párducbőrre dőlve,
Midőn az ütközetmoraj kihalt
S az áldomás csengése jött helyébe.

Vagyok henyélő század gyermeke,
Hol megdalolni méltó tárgyam nincsen;
S ha volna is, mi lenne sikere?
Sínlődik a nyelv terhes rabbilincsen.

Minden korszakomban más Petőfi vers fogott meg. Amikor szerelmes voltam, akkor a romantikája, ha éppen lázadtam, akkor a forradalmi költészete.

Mostanában, ahogy a múltat megidéző kiadványom befejező részéhez értem, persze, hogy egy visszatekintő versére esett a választásom. Most ez szól hozzám, néhol mellbevágó erővel.

Petőfi hitt a költészetének az életre ható erejében, az élet megoldásának tartotta ugyanúgy, mint a hívő a hitét. Bár a versben értelmetlennek látja a mai kort, ahol nincs „megdalolni való tárgy”, azért én hiszem, hogy van. Ha nem most, akkor majd ezer év múlva.

Ahogy Petőfi számára feladat volt a versírás, számomra ugyanolyan fontos a múlt megidézése. Mindig vonzott a történelem, mivel az már majdnem jó, majdnem szép és majdnem igaz. Maradjon valami utánam, mentsem, ami menthető! Ez az érzés fogott el a vers olvasatán. Ha már nem születtem ezer évvel ezelőtt, nem élhettem át azokat az egyszerű és szép dolgokat, amiket a régi fotókon láthatok, legalább adjam át az érzést annak, akit ez érdekel.

Eszembe jutott egy kérdés: Otthonra lelhetünk-e, otthon lehetünk-e ebben a modern világban?

Czuczor Teca

Várom a vállalkozó versválasztókat, hogy adják közre ők is kedvenc Petőfi versüket honlapunkon!

szalkmuzeum@gmail.com

Sóbujtó Klára
múzeumpedagógus, szakmai vezető

 

 

 

 

Versválasztó és gondolatait közzétevő:
Pápai Gabriella
(Az Emlékkiállítás gyűjteménykezelője)

2016. szeptember 2.

Petőfi Sándor: Szabadság, szerelem!

Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.

(Pest, 1847. január 1.)

Sokáig gondolkodtam, hogy milyen vers lenne a hozzám való, vagy épp az ide illő. Először megfordult a fejemben, ha már Szalkszentmártonban ilyen sok szép verse született akkor azokból választok egyet, de gondoltam így első alkalommal az túlságosan elcsépeltnek tűnhet. Így látomásköltészetéből ragadtam ki egy verset. Mikor érettségi vizsgára készültem ez volt az a témakör ami akkor nagyon magával ragadott. 1847. márc. 15-én megjelent Összes költemények című kötete. Ennek mottója volt a „Szabadság, szerelem”, mely azon kívül, hogy megjelöli akkori költészetének két legfontosabb témakörét, a költő igen jellemző értékrendjét is megszabja: az életnél becsesebb a szerelem, de a szerelemnél is értékesebb a szabadság. Petőfinél összefonódik egymással és elválaszthatatlan egymástól az egyén sorsa – nemzet sorsa – emberiség sorsa. Úgy érzi az ő feladata a nép vezetése, hogy felszabaduljanak az elnyomás alól…

Pápai Gabriella

Várom a vállalkozó versválasztókat, hogy adják közre ők is kedvenc Petőfi versüket honlapunkon!

szalkmuzeum@gmail.com

Sóbujtó Klára
múzeumpedagógus, szakmai vezető

Archívum:
2016. 06.17
VERSVÁLASZTÓ ÉS GONDOLATAIT KÖZZÉTEVŐ:

Sóbujtó Klára
múzeumpedagógus

Engedjék meg, hogy én kezdjem a választást. Nem volt nehéz döntenem, hiszen a vers jött elém. Ugyanis amikor  éppen azon gondolkodtam mit is írjak a Heti Petőfi rovatba, abban a pillanatban belépett Lelle lányom a következő felkiáltással:
– Anya verset kell tanulnom jövő hét szerdára!
Már mutatta is a könyvét. Petőfi Sándor: Anyám tyúkja című verse állt előttünk.

Bár gyorsan elsajátította – az iskolai gyakorlásnak köszönhetően- a verssorokat, de a többszöri együtt mondás régi érzéseket ébresztett bennem.:
Amikor még kislány voltam és ugye én is megtanultam a verset drága Évike tanító nénim irányításával, szüleim segítségével.
És Morzsa kutya még sok év távlatából is olyan kedves, barna szemű, szelíd házörzőnek tűnik, mint akkor…
Megkértem tehát a második osztály tanulóit, hogy itt a Petőfi Emlékkiállítás helyszínén mondják el mind együtt a verset egy tyúk társaságában…

 

Köszönet a Petőfi Sándor Általános Iskola 2. osztályos tanulóinak és osztályfőnöküknek Dérné Veresegyházy Erikának, valamint Vincellér Csabának a felvételért.

Vélemény, hozzászólás?